Váci Püspöki és Káptalani levéltár: a középkorban keletkezett püspöki és káptalani iratokat egykorú forrás szerint a →váci székesegyház sekrestyéjében (sacrarium) őrizték. Ennek értékét jelentősen növelte Marcellus pp. hagyatéka, melyet (Rogerius elbeszélése nyomán) a korábbi dokumentumokkal együtt az 1241. III. 17: betörő tatárok pusztították el. – A köv. sz-okban keletkezett iratok 2 csoportra osztották: de spiritualibus és de temporialibus. Báthori Miklós (1474–1507) pp. a ~ kezelésével az itáliai humanista Francesco Bandinit bízta meg. – 1541 tavaszán a pp. és a kápt. a szegyh. és a ppség kincseivel és irataival Nógrád várába menekült a török elől. 1544: Vác és Nógrád eleste után a levtári anyag szinte teljesen szétszóródott, elpusztult, csak 16 kk-i okl. maradt fenn. – A 16. sz. második felétől keletkezett iratanyagot a Pozsonyban és Nagyszombatban tartózkodó váci pp-ök e városokban őrizték. Az egyhm. felszabadítása után 1699: Dvornikovits Mihály pp. székvárosába visszatérhetett. Ettől kezdve folyamatosak az egyházkormányzattal és a gazd. tevékenységgel összefüggő iratsorozatok. A pp-i levtárat az akkori pp-i székházban helyezték el, majd a Migazzi Kristóf által építtetett (mai) pp-i palotában nyert elhelyezést. A 20. sz. második felében az iratanyagot részben az Egyhm. Kvtár épületébe szállították át. Migazzi Kristóf bíb-nak köszönhetően felbecsülhetetlen értékű kéziratok kerültek a ppség birtokába, melyeket később építkezései finanszírozására eladott gr. Batthiányi Ignác erdélyi pp-nek (ezeket jelenleg is Gyulafehérvárott őrzik). – A pp-i levtárban az első rendszerezési munkálatok

1761: gr. Eszterházy Károly pp. idején kezdődtek. Később tárgyi csoportokba rendezték az anyagot, majd 1809-: mutatókönyveket készítettek hozzá. 1852: Roskoványi Ágoston pp. alakíttatta ki a máig is érvényben lévő kútfős rendszert. A kancelláriai iratanyagot 192 kútfőbe osztották, melyek logikai rend nélkül követik egymást. Az iratanyaghoz iktató- és mutatókönyveket készítettek. – A pp-i gazd. levtárat (227 ifm) ideigl. letétként az akkori Pestmegyei Közlevéltárban helyezték el (jelenlegi letéteményese Vác Város Levéltára). 1972: a szem. levtár a pp-i levtárba került. Iratanyaga 372 ifm. 1995: nyilvános magánlevéltár. – A kápt-t írásos emlékek a 12. sz. végén említik először. III. Ince p. 1190: levelében megintette Imre királyt, mert elvitte a kápt. iratait és kincseit. Hiteles helyi tevékenysége 1227-: ismert (eredetileg Pest, Külső-Szolnok, Csongrád, Nógrád vm-k ker-eit foglalta magában). 1541-: a török megszállás miatt a kápt. nem működött, az általa őrzött dokumentumok és pecsétje elvesztek. – A török kiűzését követően Dvornikovich Mihály pp. kérésére I. Lipót 1700. VI. 25: visszaállította a kápt-t, új pecsétet adományozott. Az iratokat ekkor az omladozó Szt Mihály tp. karzata alatti szűk helyiségben lévő szekrényekben őrizték. A kápt. levtár a 18. sz: a Migazzi Kristóf által építtetett új szegyh-ba került át. – 1962: a kápt. hiteleshelyi anyagát (8,9 ifm) elszállították a Pestmegyei Közlevéltárba (ma Pestmegyei Levéltár) ahol jelenleg is található. Az 1980-as évek második felében a kápt. levtárat (33 ifm) az Egyházmegyei Könyvtár épületébe költöztették át. Petrik Herold–Papanek Ferenc

Balázs Péter: Váci Püspöki Levéltár. in: MoLev 1983, 320-322. Bíró Bertalan: Váci Káptalani Levéltár. in: MoLev 1983, 322-323. Kovách Paulus: Specimen monographiae Capituli Vaciensis, Vác, 1884. Mezősi Károly: A váci egyhm. a török hódoltság idején, Kiskunfélegyháza, 1939. Rusvay Tibor–Varga Lajos: A XVII. század eleji Vác történetének egyik forrása, Vác, 1992. Varga Lajos: A váci egyhm. történeti földrajza, Vác, 1997. A magyarországi katolikus egyház levéltári anyagának fondjegyzékei, 1: Érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek levéltárai, szerk. Nagy Lajos, Bp., 1983,59–65.